Ne sírj! Örökké semmi sem fájhat! Főleg ha csak illúziókból épült fel a világ.
 

Sokszor gondoltam arra,milyen jó lenne elfelejteni azt a bizonyos személyt.De nincs esély rá,mert biztosan van valami ok arra,hogy megismertem és megszerettem.Talán ez a kulcs az életemhez.
 

Lehet észre sem veszed,hogy aki tétlenül melletted ül,halálosan sóvárog egyetlen ölelésedért,és bármit megtenne egyetlen csókodért.
 

Igaz barát az,aki ha hibáztál,nem akar választ a kérdéseire,hanem veled együtt hallgat.
 

A legmélyebb érzés mindig csendben mutatja meg magát

Egy nap majd hirtelen eltűnök, de fanyar emlékeztetőül ott marad utánam a mosolyom mesterkélt melege, a szám sarkának hazug kunkora, amit a reménytelenül szomorú embereken meg a Disney-filmek szereplőin lehet látni. Én vagyok az a lány a bulikról meg piknikekről készült fotókon, aki, amúgy szemre, csupa vibrálás és csupa élet, s aki valójában hamarosan elmegy. Biztosíthatlak, amikor újra rápillantasz arra a képre, én már nem leszek rajta. Ki leszek törölve a történelemből, akárcsak az árulók a Szovjetunióban. Mert minden elmúló nappal egyre láthatatlanabbnak érzem magam, egyre jobban beborít a sötétség, egyik rétege a másik után, s csak úgy fuldoklom a nyári hőségben, a napsütésben, amelynek már csak az égető hevét érzem, de a fényét nem látom..
 

Arra tanítanak,hogy csak a jelentős pillanatokra emlékezzünk,pedig a kis lépések,amik odáig elvezettek minket,ugyanolyan jelentősek.Visszatekintve észrevesszük,hogy nemcsak a jó dolgok,hanem a rosszak is meghatározzák,hogy kik vagyunk,és,hogy kik leszünk.
 

Lehet,hogy várnunk kell arra az emberre,aki nem csak tolerálja a dilijeinket,de szereti is azokat. :)
 

'Felemelsz, aztán a földhöz vágsz.. sohasem vagyok biztos az érzéseimben, mikor velem vagy. Őszintén megnyíltam előtted, de nem tudom miért, hisz te sohasem mondod ki igazán, ami a fejedben jár.. és ez olyan, mintha törött üvegen járnék: tudni akarom, de nem akarom megkérdezni.. Magadhoz engedtél, de néha a szemeid oly üresek, hogy belül megfagyok tőle..'
 

...Mert a legborzasztóbb nem is az,hogy abban csalódunk,aki a legfontosabb számunkra.A harag és fájdalom hevében nem fogjuk fel igazán a dolgok súlyát.Sokkal inkább a rossz utána következik.Amikor rájössz,hogy már nem oszthatod meg legféltettebb titkaidat azzal az emberrel,nem sírhatsz a vállán,és nem nevethettek többet együtt.Ez az igazi csalódás.
 

Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.- Az álmoknak is van színe?- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.- Milyen színű az öröm?- Fényes, kis barátom.- És a magány?- A magány az ibolya színét viseli.- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.- Na és a szerelem?- A szerelem színe a telihold.- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett."