2011. február 24., csütörtök

"Életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündármesék földjén, másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll." 
 
 
 Mosolyogni annyi, mint magunkról elfeledkezni mások kedvéért. "
 
Azért szeress, amilyen most vagyok és ne azért, amilyen voltam...
 
Szája sarkában halvány mosoly bujkál. Nem tudom pontosan megmondani, miért, de nekem tökéletesnek tűnik ez a mosoly. Kicsiny, napsütötte helyet juttat eszembe, mert csak csendes, eldugott zugba tűz be így a derűs napsugár

Holnaptól jó leszek,majd mindent beveszek.Holnap hitegess kérlek,csak addigra fog hatni a méreg.-

Nem dicsekszem a bennem rejlő tehetséggel..ha meguktól nem veszik észre,nem is létezik.

Van, hogy a sebekből hegek lesznek, lángolnak és feledni nem engednek... :S

én senkitől sem kérnélek kölcsön, miért kéne? hisz engem szeretsz

"Én meg gyerek fejjel, könnyes szemmel néztem végig, hogy az élet mit művel..."
"Néha még hiányzik, de már csak néha. Vajon egyszer ez is elmúlik? Lehet
évek múltán már a nevét se tudom majd? Félek ettől azért. De talán pont
ez a félelem az, ami nem engedi, hogy elfelejtsem."
Ha rajtam múlna, már nem lenne barátom
Azt látom néha szinte idegen a családom
Ez mind az én hibám, mindenért bocsánat
Magányos vagyok, csak nézd meg a szobámat
Sötét és hideg nincsenek emlékek halomban
Didereg a szívem, ott kuporog a sarokban
Érzelmeim tengere befagy, és kiapad
Nem vagyok más, csak egy kiszáradt sivatag
Csak most érzem tettem, szörnyű oldalát
Úgy sajnálom, hogy akkor nem figyeltem oda rád.
(Children of distance - Sivatag)

- Tudod mit szerettem meg először benned?
- Mit?
- Az illatod.
- És mi volt a második?
- A mosolyod.
- Hmm... a harmadik?
- Játszani akarsz?
- Nem... de nem válaszoltál.
- A harmadik? Jó kérdés... Addigra már teljesen beléd estem.


 gondolj rám, ha kicsit is hiányzom - hisz bárhol is legyek, rád mindig vigyázom
 
Amikor sírok, összekuporodom a szobámban. De utána újra, és újra talpra állok.

A
seb már begyógyult, egyáltalán nem fáj. De a heg megmaradt. Vajon e
heghez hasonlóan őt sem fogom tudni eltüntetni soha a szívemből?

Azt hittem
fontos voltam neki..imádtam halálosan belezúgtam, a mindenem volt most
mégis mást szeret úgy mint ahogy engem szeretett

vicces, ahogy a szia mindig egy viszlát-tal végződik.
vicces, ahogy a szép emlékek könnyre fakasztanak.
vicces, hogy az „örökké” valahogy mindig elmúlik…
vicces, hogy mennyit veszítesz, ha megfeledkezel a múltadról.
vicces, ahogy a barátaid magadra hagynak, mikor szomorú vagy.
vicces, hogy mikor szükséged lenne valakire, sosem találsz senkit.


fáj minden pillanat, mit nélküled kell töltenem, egy gyenge mondat vigasztal: egyedül jobb nekem.

Nembánom menjen nyugodtan..
Leszarom már felfogtam..
Elment végleg egem itt hagyott
Összetört szívvel egy múló hajnalon."

" egy álom, mely mosolyogni tanított cselesen "
 
Mennyire kár, hogy az ember az álmában egyedül jár, és te nem jöhetsz oda velem, ez azért van szívem, mert a fejünkben régi képek, sohasevolt időről beszélnek...
 
Ami nem lehet a tiéd, mindig az kell neked
 
˝ a párnára az arcomat nyomtam és jólesett csendesen, hosszasan
sírdogálni. a könnyek végigfolytak az arcomon és lassan álomba
ringattak. ˝
 
Elmentél tőlünk,de szívemben örökké élsz,
Örökké emlék marad a sok együtt töltött év,
A sok móka,nevetés,minden együtt töltött nap,
Bárcsak még itt lennél,s várna ránk több holnap...
De sajnos ma már csak az angyalok őrzik álmodat,
S nem élheted tovább köztünk napjaidat...
De én mindig szeretettel gondolok majd vissza rád,
Nyugodj békében, te igaz,örök,felejthetetlen barát!
 
"És itt
vagyok, nézem az órát, amint elüti az időmet"

"De túl érzéketlen vagyok most ahhoz, hogy érezzek.."
 
többnek láttam, többet vártam...
 
 félve mondom ki azt is, mit indítasz el Te bennem
 
*...Bolond az, aki a saját világában él. Én
bolond akarok maradni, és úgy akarom élni a életemet, ahogy megálmodom,
nem pedig úgy, ahogy mások elvárják...*

Ha elfordulok b*szod, könnyen jártathatod a szád, de ha állom a tekinteted, majd a frászt hozom Rád
 
Ha igazán szeretsz valakit, azért mindenre képes vagy,
de ha a szerelemért egy szerelmet áldozol, soha sem lehetsz boldog...
 
" Ölelj át csendben szépen kérlek, ölelj át ordítva, vagy ahogy érzed.... " ♪

tell me you love me, come back and hug me

Amikor eljön a hétvége, oly boldog vagyok.Egész héten át rád várok

Talán nem tudod elképzelni sem mennyire szeretlek,Talán nem hiszed el hogy őrülten hiányzol...

Újság,cigi telefon, kávézunk a teraszon, szétárad a nyugalom és megnyílik a Föld."
"Újság,cigi telefon, kávézunk a teraszon, így marad ha akarom, és ránk szakad az ég"

Amíg ti más bőrébe bújtok, én a magamét veszem fel...(8)

Te vagy a nappalom, éjjelem, Veled akarom leélni életem.(8)


Ha tudnád, hogy mennyire szeretlek, nekem adnád az életed.(8)



Szeretnék a réten veled ülni, minden virágot összeszedni...(8)
 
Egy buta kislány szívét mindig összetörik,mert nem bír rá vigyázni...:(

Legalább te legyél megértő velem! Csak egy kicsit hagyjál békén Csak
egy percre fogd be a szád. Kérlek kapcsold ki a tévét, Aztán odafigyelek
rád. Csak egy kicsit legyél kedves. Csak egy percre ölelj át. Kérlek
légy egy kicsit csendben, Halljam a szíved ritmusát.


amikor szerelmesek vagyunk egy fiúba, és felteszünk egy
dedós kérdést, és nem úgy válaszol rá, ahogy a mesékben a szőke herceg a
királylánynak, akkor jövünk rá, hogy jobb volt, amikor még hittünk a mesékben
..



És ha többet nem hallom már ezeket a szavakat, akkor is boldog leszek,
mert mindörökre emlékezni fogok rájuk, hogy egyszer igenis kimondtad
őket.


tudod ezzel az
egésszel megint az a baj, hogy mire te rájössz, hogy volt egy buta
kislány, aki bolondult érted és mindent megtett volna a szerelmedért,
addigra késő lesz, mert én már rég elfelejtettelek
..


Elbizonytalanodtam. Csak néztem a képed.. de nem jutottam igazából
semmire. Mert ezzel megint csak ugyanaz a baj, mint általában... mire
rájössz, hogy volt egy bolond kislány, aki bolondult érted, addigra
feladom a reményt és lemondok rólad


 

















 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése