...hónap lennék: október
...a hét egy napja lennék: szerda
...a nap egy időpontja lennék: 23:30
...bolygó lennék: Nap
...tengeri állat lennék: sellő
...cím lennék: Olyan ember címe akit szeretek
...berendezési tárgy lennék: ágy
...bűn lennék: meggondolatlanság esetleg bűnös szerelem
...történelmi személy lennék: Kleopátra
...folyadék lennék: víz
...drágakő lennék: smaragd
...fa lennék: fűzfa
...madár lennék: sas
...szerszám lennék: nem lennék szerszám!
...virág lennék: nefelejcs
...időjárás lennék: szeles de napsütéses
...mesebeli lény lennék: Marry Poppins
...hangszer lennék: dob
...állat lennék: párduc
...szín lennék: lila
...érzelem lennék: őrült szerelem
...zöldség lennék: uborka
...hang lennék: szerelmesek súgdolózása
...elem lennék: tűz
...autó lennék: Jaguar
...dal lennék: Republic- 67-es út.xD
...film lennék: Az 50 első randi
...könyv lennék:A barna 48 árnyalata
...étel lennék: rántott sajt
...hely lennék: Las vegas
...íz lennék: édes
...illat lennék: "esőszag" or. karácsony ilata
...hit lennék: a szebb jövőben
...testrész lennék: száj
...arckifejezés lennék: nevetős
...tanóra lennék: Történelem or. Matematika
...rajzfilm lennék: Hamupipőke.xD
...mértani alakzat lennék: gömb
...szám lennék: 12473529826465659
...ruhadarab lennék: cipő
...ékszer lennék: fülbevaló
...kiegészítő lennék: sál
...szeretet megnyilvánulása lennék: ölelés, szerelmesek puszikája, vagy egy jelentős puszcsi
...rovar lennék: darázs (és félnék magamtól)

Azon a napon, amikor az ember beengedi szívébe az igaz szeretetet, mindaz, ami jól el volt rendezve, összekuszálódik, és megrendül minden, amit helyesnek és igaznak tartottunk. A világ tehát akkor válik valódivá, amikor az ember megtanul szeretni - egészen addig csak hisszük, hogy tudjuk, mi a szerelem, de nincs bátorságunk szembenézi igazi valójával. A szerelem vad erő. Ha meg akarjuk zabolázni, elpusztít. Ha börtönbe akarjuk zárni, a rabszolgájává tesz. Ha meg akarjuk érteni, cserbenhagy és összezavar.

Fiatalság bolondság!

Ha belenézel egy lány szívébe.. meglátod azt, hogy mennyit sírt valójában. Látni fogsz titkokat, barátokat, hazugságokat.. De látni fogod azt is, amit (talán) sosem érthetsz meg: hogyan tud erős maradni akkor is, mikor semmi sincs rendben...

Hogy milyen is vagyok?

... kedvesen vagyok bunkó...

... megértően vagyok érthetetlen...

... cserfesen vagyok hallgatag személy...

... kíváncsian vagyok nem érdekelt egyed...

... szeretetre méltóan vagyok nem törődöm...

... őrülten vagyok bolondos alkatelvileg...

... barátkozósan vagyok antiszoc' egyben...

ETC. ETC. ETC.

Ez az én listám, hogy mit szeretnék még az életben.

Szeretnék az életben..
-még sokat nevetni
-sokáig szeretni
-örömet okozni másoknak
-azokkal lenni akiket szertek
-rendesen befejezni a sulit, ugyanis a cél: a dimploma
-anyuka lenni
-boldognak lenni
-egészségesnek lenni
-rengeteget énekelni
-és fel nem ébredni álmodni a szép tökéletes világot!

Vicces, hogy valaki mennyire össze tudja törni a szívedet, de te ennek ellenére, még mindig szereted, azokkal az apró darabokkal.

Ostobának kell lennie annak a férfinak, aki nem veszi észre, ha egy nő boldog a közelében

Nem igaz, hogy a szerelem vak.
Ellenkezőleg!
A szerelmes olyanokat vesz észre imádottján, amiket más, nem

Nem vagyok tökéletes lány. A hajam nem áll mindig jól és gyakran elbukom. Ügyetlen vagyok, és néha összetörik a szívem. Van, hogy veszekszem a barátaimmal és vannak napok, amikor semmi se sikerül. De ha jobban belegondolok és egyet hátra lépek, akkor úgy érzem, hogy ez a különleges élet a valóság, és lehet, de csak lehet, hogy szeretek tökéletlen lenni.

Nagy üres szoba. Csak én vagyok benne,
Meg egy fekete ruhás nő, kötéllel a kezében.
Arca rohadt, zöld, ruhája szakadt, piszkos,
S hathatvanhat szerepel a nevében.

A nő csak fekszik. Élettelen. Rideg.
Ha csak ránézek a kezem remeg.
Odamegyek hozzá, fölé hajolok,
S csak egy 'jaj' mit szám még elrebeg.

Hirtelen nekem esett a kötéllel.
Nyakamhoz szorította nagy hévvel.
Nem szóltam semmit, csak néztem,
Hogy, hogy vet véget az életemnek.

S csak szorította, ahogy bírta,
A kötél nyakamat teljesen átvágta
Vér csordult ki fehér számból,
S tudtam, nem kelek már fel a földről.

Kileheltem az utolsó cseppig életem,
De tudtam, többé már nem vétkezem.
A fekete ruhás nő felállt mellőlem,
S csak állt némán felettem.

Majd lerántotta magáról a csuklyát,
S azzal együtt levette az álcát.
Egy szőke hajú kékszemű lány állt felettem...
Én voltam az, ki saját magam megöltem

De pontosan úgy, mint a dalokban, melyeket a kávéházi chansonénekesnők énekelnek. S a dalok tanulsága mindig annyi, hogy az összetört szíveket nem lehet többé eggyéragasztani. Az életben is ennyi a tanulság. Ha egy ember egyszer bizalommal, föltétlen érzésekkel közeledett valakihez, s érzéseit megsértették, „szívét összetörték”, soha többé nem tud igazi bizalmat, feltétlen odaadást érezni egy másik ember iránt. Nincs érzékenyebb anyag a földön, mint az emberi anyag. Képtelen arra, hogy elfeledjen egy sértést, mellyel lelkét vagy érzéseit illették. S bármiféle baráti vagy szerelmi találkozást hoz is még számára az élet, gyanakvó marad, minden kapcsolat torz és gonosz játékalkalom lesz számára, örökké bosszút akar. Ilyen az ember. Vigyázz, ha ilyen megsértett szívűekkel állasz szemközt: nem tudod őket megengesztelni. S nincs az a türelem, bölcsesség, nagylelkűség, szenvedély, mely az ilyen csalódott szíveket nyugtatni tudja.

Tébolyodott ez a világ, s benne én egy hülye bolond ki azt hiszi, összerakhatja újra mi törött darabokra hullott. Bolondként élni s hinni, ami összetörött lehet még örök egyszer. Hamis álom mit én kergetek. Ez a bolondok sorsa, s a bolond nem adja fel soha!

Bárcsak mindenki felismerné saját őrültségét, és együtt tudna élni vele! Talán rosszabb lenne tőle a világ? Nem! Ellenkezőleg: az emberek őszintébbek és boldogabbak lennének.

Aki nem tud tanulni a maga zuhanásaiból, az lehetőleg kerülje el ezeket. (...) A "mi lett volna, ha" fogalmát a történelem sem ismeri, és a sors sem vesz róla tudomást.

Lelkünk mélyén rejlik legnagyobb kincsünk, a könny. Két módon tudjuk felszínre hozni: nagy fájdalommal vagy nagy örömmel.

A sirály az öböl partja fölött szállt, amikor megpillantott egy egeret. Leszállt az égből, és megkérdezte a rágcsálót:
- Hol vannak a szárnyaid?
Minden állatnak megvan a maga nyelve, és az egér nem értette, hogy mit beszél a madár. De az feltűnt neki, hogy van rajta két nagy, furcsa valami, ami a testéből nő ki. ,,Biztosan beteg szegény" - gondolta az egér. A sirály észrevette, hogy az egér a szárnyait bámulja, és azt mondta:
- Szegénykém. Megtámadtak a szörnyek, megsüketítettek és ellopták a szárnyadat.
Megrendülten a csőrébe vette a kis állatot, és elvitte egy sétarepülésre az egekbe. ,,Biztosan hiányzott már neki, hadd élvezze egy kicsit" - gondolta, miközben repült vele. Azután óvatosan visszatette a földre. Az egér hónapokig mélységesen boldogtalan volt, hiszen megismerte a magasságot, és egy óriási, gyönyörű világ látványa tárult elé. De ahogy telt-múlt az idő, újra hozzászokott saját kis egérlétéhez, és azt gondolta, hogy a csoda, amit átélt, nem volt több egy szép álomnál.

Nevettünk. És ez jó érzés. Megkönnyebbülés. Mint nevetni egy temetésen. Talán nem helyénvaló, de határozottan szükséges

Néha vannak olyan gondolataink, amiket saját magunk sem értünk. Gondolatok, amik még csak nem is igazak, nem is tükrözik igazán az érzéseinket, de a fejünkben kavarognak, mert érdekes rájuk gondolni.

Azon tűnődtem, vajon mi a nehezebb. Az elmondás maga, vagy az, hogy kinek mondjuk el. Vagy talán, amikor végre nekikezd az ember, a történet az, ami igazán számít.

Bizonytalanságomat azzal próbáltam leplezni, hogy mindig rövidre fogtam a mondandómat, ha arról beszéltem, hogy mit érzek iránta. Előfordult, hogy szerettem volna többet mondani, de mire összeszedtem a bátorságomat, már el is illant a pillanat.

Látszott a szemeiből, az arcából, egész lényéből, hogy már nagyon sokat tapasztalt. A sok tapasztalat pedig csak a férfiúnak ékesség.

Azt gondolom, bizonyos dolgoknak jobb, ha el vannak törve. Tökéletlenek. Kaotikusak. Így gondoskodik a világmindenség az ellentétekről. Kell lennie néhány gödörnek az úton. Ilyen az élet.

Volt idő, hogy olvastam könyveket, és az egyikben ezt írta valaki: "olyan helyre szeretnék eljutni, ahonnan nem akarok visszatérni". Ezt a helyet keresi mindenki. Én is.

Minden ember egyszeri és megismételhetetlen - a tulajdonságaival, az ösztöneivel, az örömeivel és a kalandjaival együtt.

Manapság tilos a boldogság. Ha valaki azt állítja magáról, hogy eme állapotban leledzik, számolhat azzal, hogy kényszerzubbonyt kap.

Minden nap elveszett, amelyben legalább egyszer nem táncoltál. És minden gondolat hamis, amelyen legalább egyszer nem nevettél.

Jogom van fölfelé nézni. Az égre, a sűrű felhők mögött látható egyetlen csillagra - ha odalent vihar, eső vagy áradás van.