2011. március 6., vasárnap

Szerintem a férfiak golyói olyanok a férfiak számára, mint a nőknek saját retiküljük. Valójában csak egy kis zacskó. Nyilvánosan mutatkozva mégis meztelennek érezzük magunkat nélküle..."

"Szóval, mit fogunk tenni az életünkkel? Bárokban ücsörgünk, lapozgatjuk a Cosmopolitan-eket és nyolcvanévesen rájövünk, hogy egy idegennel alszunk évtizedek óta?"

"Az egyetlen dolog, amit valaha is csináltam a konyhában: jó nagy rendetlenség. Ja, és néháy kisebb tüzecskét is..."

"New Yorkban minden a szex körül forog. Nem csoda, hogy ez a város sohasem alszik. Vagy szexel mindenki, vagy a szexről fantáziál."

"Hogy néz ki a jövőnk? Bárokban lógunk, koktélt szürcsölünk és különböző pasikkal fekszünk le amíg 80 évesek nem leszünk?"

" Azok a hapsik, akik jól néznek ki, soha nem jók az ágyban. Azt ugyanis nem tartják fontosnak."

" A síromon ez áll majd: Itt nyugszik Carrie- volt két nagy szerelme és ezer cipője."

"lelki társ". Két kis szavacska. És egy nagy gondolat. Azt jelenti, hinni abban, hogy valahol valaki, aki őrzi a kulcsot szívünkhöz és álmaink házához. Csak az adolgunk, hogy megtaláljuk. Hol van hát ez az ember? És ha szeretünk valakit, de nem működik a dolog., akkor azt jelenti, hogy az illető nem a lelki társunk?? "

Hiányzik belőlem a házasság-gén. Lehet, hogy orvosi eset vagyok?
A modern nőknek születésük óta azt mondják, hogy az lehet belőlük, amit csak akarnak. Lehetnek űrhajósok, vezethetnek internetes céget, vagy otthon is maradhatnak a gyerekükkel. Nincsenek többé szabályok, és választások száma végtelen. És a jelek szerint az embernek csak ki kell nyújtania a kezét. Nekem viszont úgy tűnik, hogy annyira elrontott bennünket ez a nagy szabadság, hogy képtelenek vagyunk választani.
A végtelen lehetőségek városában néha nincs jobb érzés annál, mint tudni azt, hogy egy lehetőség számunkra is adódik.
Lehet, hogy nem változtatjuk meg a férfiakat, de szökőévente egyszer megváltoztathatunk egy nőt.
Tényleg egy csomó rossz randi felér egy jóval? És tényleg igaz az, hogyha valakivel szemét módon bánunk egy kapcsolatban, akkor a következőben velünk fognak szemétül bánni? Tényleg igaz az, hogy egyszer minden visszaszáll a fejünkre? És ha igen, akkor muszáj neki pont a seggünkbe harapnia?



"Mi van akkor, ha soha nem jön el a herceg fehér lovon?? Akkor Hófehérke örökké ott fog feküdni az üvegkoporsóban? vagy végül föléred, kiköpi az almát, elmegy orvoshoz, meggyógyíttatja magát, aztán szül egy gyereket a helyi spermabank segítségével? Akaratom ellenére mindig az jut az eszembe, hogy minden magabiztos, ambiciózus szingli nő bensőjében egy törékeny, finom hercegnőcske bújik meg, akit meg kell menteni. "

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése